dalszövegek – S.Nagy Péter

Szavak súly nélkül
Ballada a múló időhöz
Ha sírni látlak
Neked
Csak érezz
Ő az
Ha elmondanám
Utcazenész
Egy éjszaka a városban
39 másodperc
Egyszer megértenek
Életpálya-modem
A dallam megmarad
Angyalok dala – Laci és Gabi esküvőjére
Reggae rendelésre
Ha túl gyorsan jön a varázslat
Karácsonyra
Mindenben az arcodat látom
Mindig ugyanúgy
Ámodj szépet – gyerekdal
Nyakkendő Blues
Pedig mindegy
Se nő, se ritmusgitáros
Szerelmes voltam mindig
Vár rám az iskolatáska – óvodai ballagó

Szavak súly nélkül

Hallgattam nem egyszer a hosszú történetet,
Elképzeltem az egészet, hogyan történhetett
Aztán a másik, egész másképp mesélte
Talán mindkettő, csak az időmet rabolta el

Az értelem amit kaptunk, nagy ajándék
Amit rég felbontott az ember, de rosszul használ még
Lehet, hogy a doboz alján van még valami más
De nem találjuk meg, és ebben mindenki hibás

Ballada a múló időhöz

Minden pillanatra emlékszem tisztán
Rám néztél végül, talán bennem bíztál
tudtad, hogy mi jön de nem szóltál semmit
az élet úgy oszt, ki tudja mennyit
mégis tőled mindent megkaptam
és mindig-mindig veled maradtam

A gyermek kérdezi, miért sírsz ha semmi nem fáj,
Ha bölcs lennék talán megválaszolnám
Inkább megkérlek téged, értesd meg velük
mi az ami számít mélyen legbelül
Hozd el nekik, amit a tempód diktál
Lassan add oda, ami nekik jár

Ha sírni látlak

Érdekes álmom volt: szerinted gúnyoltalak
Pedig csak játszottak a félre hallott szavak
Néztünk egymásra feszülten
Kerestem a hibát a bűnös betűben
Mindenki más nevetett, ültünk a semmiben
Reméltem, a dühöd lassan megpihen
Vigasztaltalak, Te könnyesen kérted számon
Miért hízelegsz, ha ez nyelvbotlás volt.

Mindig is tudtam jól, hogy az nem játék
Mikor eltakar egy idegen árnyék
A könnyek kihűlve csordulnak
Mint a falevelek, lassan a földre hullnak
Vajon most mi lehetett, magamat áltatom
Hogy egy szóra megszűnik majd a fájdalom
Vigasztalnálak, de csak most is annyit kérsz tőlem
Ne mondj semmit, csak ölelj erősen

Neked

Szállok szabadon repülve, mint a madár
Aki tudja, hol a fészek s mindig hazatalál
Nélküled én ezt sem mondhatnám
Ha akkor nem jössz, már nem is lennék
Vagy zuhannék a mélybe, újra eltévednék
Nélküled, már nem is remélnék

Amikor születtél sokan figyeltek Rád
A szárnyaikkal szelíden bújtak hozzád
Ő az, egymásnak ezt súgták
Néha vak vagyok, de Te a ködben is látsz
Megérintesz, gyógyítasz, és mindig vársz
Minden nap nővé válsz

Csak érezz

Boldogan kémlelem a Holdat, közben tűnődöm, vajon most hol vagy
A túlvilágról látod-e amit én? ha igen, olyan mintha itt lennél
És akkor együtt nézzük már az eget, a fénnyel játszó fellegeket
Mindent könnyen elképzelünk, pedig nem ér össze soha a kezünk

Nem nehéz most sem széppé tenni, a múlttal túl sokszor eggyé lenni
Tudom mi hiányozna még jobban, ha nem lehetnél itt gondolatban.
Ki látja másképp?, mutass rá! néha a sajnálat tesz unalmassá
Hiba volt, és újra megfogadtam, de legtöbbet az ábrándjaimban csalódtam

Ő az

Amikor fogtad a kezem nem éreztem,
mikor elengedted megértettem, hogy miért vagyunk
Az ismeretlen ösvényt járva
Már Veled együtt nézek hátra, mert közös az utunk

Térképet is csak Ő mutat
Bár utólag könnyű látni az utat, és fáj hogy néha letérünk
A szívem sokszor zárva
és néha kevés a hála de te figyeled, hova lépünk

Ha elmondanám

Mire hazaindulok, a hajnalt látom a Napban
Normális embernek, ilyenkor már holnap van
A reggelhez készülődnek, új fények szűrődnek

Keresem a helyem, pedig jó, ahol vagyok
S ha jobbat választok, akkor is valamit ott hagyok
S ha ismeretlen az út, lehet, hogy hazug

Soha nem csaptuk be egymást és egymásra sem az ajtót
Te egy skatulyában éltél, engem az illúzió hajtott
Ha változni kell, azt ki dönti el?

Utcazenész

Kiülök egy székre, mint utcazenész, dobj egy kis aprót, addig ne nézz
Mert koldus vagyok nem fenomén, nem perspektíva, de mit bánom én
Az emberek mennek, jönnek köszönnek, nem figyelnek, vagy pofán röhögnek
Estig csörög és gyűlik az érme, jó az összeg a napot megérte
Úgy érzem, ma minden klappol, zsebbe rakom a pénzt a kalapból
Leöntöm sörrel hangszálamat, így holnapra még hangom marad
Elindulok, már vár a szobám, ahol a csillagos ég a plafon ám
Holnap mindent újra kezdek, remélni még nem felejtek

Na na na na na na na na …

Addig ezt csinálom, míg vén nem leszek, ha unokám születik Unicumot veszek
Ha van erő a LaBomba koncertre járok, csak a gitárhangra koncentrálok
Hogy milyen a szóló, mekkora hős, s a színpad fénye neki erős
Ha nappal lenne, látná az enyémet, 30 éve minden nap éget
De jól döntött, hogy ezt választotta, Ő a fej én a káposzta
Ez a viharsarok Békés a megye, Hevesi a zene, Borsodi a gitár istene

Na na na na na na na na …

Egy éjszaka a városban

Egy kis városban sétálok, hajnali három is elmúlt már.
Most körbemenném a világot, ha addig valaki várna rám.

De jó az így is, hogy nem tartozom, senkinek és senkihez.
S most csak a fákat számolom és gondolkodom, hogy mi lesz.
Közben Sting dala él bennem, hangjának gondolata vigasztal.
Hamisan ugyan de elkezdem énekelni az igazi dalt

Egy részeg biciklis közelít felém s még mindig hangosan dúdolok
Néz rám furcsán, hogy ki vagyok én? És én is erre gondolok.
Kopott papucsomban elkezdek szaladni az úton
Rájövök, hogy kár rágódni a jövőn és a múlton. (pedig)

Leülök pihenni a zebra közepére, egy perc futástól is elfáradok.
Úgysem jön most senki erre, és addig azon agyalhatok,
Hogyha ugyanezt napközben tenném, megnéznének az emberek
Az autóból dudálnál, s beintenél nekem, aki az úton hempereg.
Kissé öregesen elkezdek felállni az útról
Nem akarom, de mindenki eszembe jut a múltból (mert)

Jön egy kamion messziről látom, a siker az, hogy megállt nekem.
Mondja a sofőr szevasz barátom, nyilván a fószert nem ismerem.
Még ő kérdi tőlem, hova megyek. Válaszom: merre utad vezet.
Felmászok mellé és elindulunk, meséli hova de nem figyelek.
A fák gyorsabban szaladnak és uraljuk az utat.
Az emlékek úgyis megmaradnak, de eltemetjük a múltat.

39 másodperc

Nem kell most semmi, csak engedj érezni
Mesélj magadról és nézz rám

Úgyis hamar eldől, hogy mit fogunk tenni
Hogy majd odabújsz-e hozzám

Oly erősnek érzem, minden mozdulatod s minden gondolatom
Mindig is féltem, hamar észreveszed, korán megtudhatod.

Nem tudom, hogy csinálod, elkápráztatsz már most,
Pedig a neved is új még nekem
Nem is ismerhetlek, mégis máris érzek
S lehet, nem értesz meg engem.

Oly erősnek érzem, minden mozdulatod s minden gondolatom
Mindig is féltem, hamar észreveszed, korán megtudhatod.

Figyellek, hogy hol csalsz, őszinte szem, való arc
Elbűvöl a tiszta léted.

S hogy mi lehet a fontos? Én csak azt tudom most,
Hogy itt vagy, s a lényed a lényeg.

Oly erősnek…

Egyszer megértenek

A szívem úgy dobog, mint neked
mégis, te eldöntheted
Mire gondolsz; mi a furcsa rajtam?
Az életet én is megkaptam

A szem, ami ugyanazt látja, mint te
Azt is, ha nem vagy őszinte
Én mosolygok érdek nélkül
A világ ettől csak szépül, megszépül

Én csak igaz szavakat adok
S ehhez hű maradok,
Így élni a legszebb
Boldogok, akik szeretnek

Életpálya-modem

Szól a telefon! Kié csörög?
Becsengetnek a home-teacherek
Sok szép gyermekarc a képernyőkön
Fejmikrofon a tanárnőnkön
Itt van mindenki? – szóljatok ha mehet
Induljon hát a viber tanmenet
Egy apa üvölt, nincs jel, eltört a coax itt
Fekete pont helyett kapsz egy emodzsi kokszit
Mi ez a hang? Várjunk egy percet
Bea néni, az olaj nálunk serceg
Kérd meg anyát fedje le a serpenyőt
Lesz lefedettség és vegyük fel a hangerőt

A tesióra megy majd az X-boxon
Ó hogy mozognak az ujjak a gombon
Zártkapus fifameccs a cések ellen
a router liheg csak, tornacucc ne kelljen
Énekben ez a módszer nem akadályoz
Így is hűek vagyunk örökre Kodályhoz
Ha tudod a választ jelentkezz bátran
Gyere ki a tabletthez, otthon a konyhában

A dallam megmarad

Ha megkérded tőlem mi a zene, azt mondom majd, tudja fene
Én csak pengetem a húrokat, összekeverem az akkordokat.

Tudom neked, ez furának tűnhet, csak az érdekel, ha a zene lüktet
Autóm nincsen a cipőm kopott, a város rémnője kikosarazott

Súgd magadnak, ez bejön nálam, ritmusra jár mindkét lábam
Ne szégyelld, ma semmi nem cink, lazulj el, ha mégis tetszik

Ha úgy állsz ott, mint egy rozsdás szobor, tekinteted bús és komor
Csak sajnállak, mert te nem tudod azt, hogy a zene öröme szinte nyomaszt

De ha te vagy szánalmas énirántam, nyisd ki a szemed, nézz rám bátran
Kiröhöghetsz, gonosz lehetsz rajtam, de a zenétől még mindig vigaszt kaptam

Angyalok dala
Laci és Gabi esküvőjére

Állsz most csendben Laci bátyám, oldaladon ott van Gabi,
Szemedben mintha azt látnám, könnyű volt igent mondani.
Becsüld meg a sors akaratát, hogy ezt a kincset neked adta ma át
Mert ez a lány egy földre szállt angyal, egy életen át vidd magaddal.

Állsz most csendben Gabi húgom, oldaladon itt van Laci
Szemedben az látszik tudom, könnyű volt igent mondani.
Becsüld meg a sors akaratát, hogy ezt a kincset neked adta ma át
Mert ez a fiú egy földre szállt angyal, egy életen át vidd magaddal.

Reggae rendelésre

Van feleségem, van egészségem, másfél ember lettem
Köszönet a sorsnak, hogy itt van ő mellettem
De a főnökasszony folyton agitál, hogy írjak egy vidámdalt
Nem nehéz csak fogd meg a gitárt, ennyi csak: didámdám
Így történt ez, ahogy felkelt egy nyűgös reggel,
Azt mondta a líra nem hat meg, nekem reggae kell
Kérdem erre én; mondd az ihletet miből merítsem?
Nem vagyok rassztista és nem ismerem Bob Marleyt sem

Megmutattam a művet azt mondta ó de jó király
Csak kár, hogy pont ugyanolyan lett, mint a woman no cry
Kérlek szívem, értsd meg a reggae mind egy séma
Olyan, mint a férfi, aki a gyűrűtől lesz néma

Ha túl gyorsan jön a varázslat

Visz ez az élet, sok a megpróbáltatás
Az eltelt évek szerint nincs változás
Hogy nem történt semmi el ne hidd
A pillanat dönt és rád tekint.

Úgyis azt mondod, holnap újra kezdem már (hazugul)
Magamnak rontok mert az idő a nyakamon jár
Hogy nem történt semmi el ne hidd
A pillanat dönt és rád tekint.

Ha mégis betelnél, már az egésszel,
Mindent megtennél, de vissza nem nézel
Mert hirtelen fordult az életed,
Gondold át jól, mit érek neked! (óóó óóó ááá…)

Karácsonyra

Hideg van kint ez a téllel jár Ropog a hó a talpam alatt
Szívem már csak Téged vár Ez az év már úgyis elszaladt

Ha a fenyő ága a zúzmarát issza és a karácsony közelít nagyon
Azt kérem mindig kapjam vissza Decemberre ezt a hangulatom

Csendes a város éli az estét, s én csodálom a színes égőket
Gyerekek gurítják a hóember testét, s messziről üdvözlöm én őket

Gyűlnek a gyertyák s az ajándékok díszelegnek a fa alatt
Most végre legyen már ott, ami tavaly elmaradt

Mindenben az arcodat látom

Egyszer sem láttam a felhőt ilyen szépnek
S nem tudtam még, hogy lehet tisztelegni az égnek
Hogy a Nap lemenjen azt is úgy várom
Mert mindenben az arcodat látom.

Bármit megteszek az nem számít igazán
Csak az, hogy legyél már közel hozzám
Nem érdekel semmi, csak rád vágyom
Én mindenben az arcodat látom.

Fáj még nagyon, mégis jól esik,
De az kellene már, hogy mást szeressek így
Kívánnám naivan, az érzés másra szálljon
De mindenben az arcodat látom

Pár lépés volt csak mit feléd tettem én
S mégis kedves mosolyodtól feléledt a remény
Néhány jó szót szóltam, de azt is úgy bánom
Mert mindenben az arcodat látom.

Bármit megteszek az nem számít igazán
Csak az, hogy legyél már közel hozzám
Nem érdekel semmi, csak rád vágyom

Én mindenben az arcodat látom.
mindenben az arcodat látom.
…

Mindig ugyanúgy

Úgy érzem minden elveszett, hiába akarok és tervezek
Uralnak a hétköznapok, én már ugyanez maradok

Ma is ugyanúgy megbántottalak, ez nem szívesség nem akarat
Megint csak így hozta a helyzet, s ez már sokadszorra így lett.

Nevetni már úgy most nem tudok, lelkesedésem megkopott
Szívem ritkán, kicsit örül, egy szürke fal vesz most körül

Álmodj szépet – gyerekdal

A Holdról néz le rád, a manó aki nevet
Mindenkit megvár s szereti a gyereket

Ő őrzi álmodat míg csukva van szemed
Tőle alszol majd sokat míg jön a kikelet

Álmodj, álmodj szépet álmodj szép mesét
Játékot s egy jó nagy széket amiről mindent elérsz

A Nap már nem szórja szét fényét s melegét
A csend már csak azt várja, hogy eljön a sötét

Álmodj, álmodj szépet álmodj szép mesét
Játékot s egy jó nagy széket amiről mindent elérsz

Álmodd meg a szíved melegét
Hogy a legboldogabb csakis te legyél

Álmodj játszóteret, ahol mindent szabad
Ott él majd az összes gyerek és senki nem zavar

Álmodj csokivárat gumicukorból felhőt
Ott el nem érhet már a bánat, nem szól rád a felnőtt

Álmodd meg a szíved melegét
Hogy a legboldogabb csakis te legyél

Nyakkendő Blues

Eddigi életemben, a hippit mind lenéztem
S egyre csak azt érzem, óóó,
ez nagy hiba volt, ez nagy hiba volt
Óóóó ez nagy hiba volt, ez nagy hiba volt

A bluest soha nem szeretem, a lányokról le se szedtem
Már késő, de tudom jól..
ez nagy hiba volt, ez nagy hiba volt
Óóóó ez nagy hiba volt, ez nagy hiba volt

Bandáztunk egész nyáron, volt sok-sok barátom
Egymást megismertük
ez nagyon jó, ez nagyon jó volt
Óóóó ez nagyon jó, ez jó volt

Pedig mindegy

Nem is olyan rég volt még, s nagyon tetszettél nekem
Talán több is volt ennél, de soha nem mondtam ezt meg.
Néha észrevetted már, mikor veled beszéltem
Azt hazudtam a hideg ráz, mert remegtem s féltem,

Néha elég volt látnom, pár pillanatra téged
Nyuszimód gyávaságom egy csalódástól kímélt meg
Mégpedig téged s nem engem, így fogtam fel a dolgot:
Mit láttál volna bennem, tőlem hogy is lennél boldog

Pedig annyi minden…

Mindig nagyon vágytam rád, és hogy neked zenéljek
S egyszer megszólítottál, énekelj nekem kérlek
Egy álmom teljesült volna, hogyha igent mondok rá
A dal csakis érted szólna, de soha nem hallod meg már

Pedig, annyi minden…

Nevem írtad fel szépen, egy színes levélre,
Melynek utolsó sora: Miért nem veszel észre?
Ó lehet, hogy Te is akartad, de egy lány miért szólna
És soha ki nem mondtad, amit nekem kellet volna

Pedig annyi minden…

Néha elég volt látnom…

Pedig annyi minden…

hisz egész másfelé mentünk (de)

az emlék megmaradt bennünk.

Se nő, se ritmusgitáros

Próza: Bontásból tégla eladó,
ugyanitt pop-rock zenekar támogatókat keres

Jól megvagyunk, de már nem hárman,
És próbálkozunk a zenével bátran.
De tudjuk azt, hogy ez így kevés,
Kellene még egy igazi zenész.
Ott a telefonszám a hirdetésben, (hívj föl)
Ha jó vagy, hozd a cuccot és máris lehetsz bent.
Meghallgatunk, közben mindenki leül,
Egymásra sem nézünk s minden kiderül.
Szívem szerint megkérdezném: Legközelebb jössz-e?
De inkább finoman megkérünk, pakolj össze.

Reménykedünk, hogy nem sértődsz meg,
Mi is bénák vagyunk és ebből nem kell még egy.
Szidhatsz minket, azzal is jól járunk,
Mert így terjed a hír, hogy valakit még várunk.
Nekünk eszünkbe jutott már minden környékbeli ember,
Kinek hangszer volt a kezében, legalább egyszer.
Én is gondolok valakire, de fiúknak nem mondtam el,
Ő csak táncosnőnek volna jó, mert nem énekel.

Szerelmes voltam mindig

Az első találka Mónikával oly emlékezetes volt
Mikor a számhoz érintettem nagyon érdekesen szólt
Később megtudtam, a nyelvet is kell használni
Így kellet volna szájharmónikázni

Gyerekkorom óta ismertem Annát
A Major család legkisebb lánytagját
A baj az volt, hogy mindenbe belekevertem
De az illatát soha el nem feledtem

Szerelmes voltam én midig
S ezt az érzést az emlékek őrzik
Megjegyeztem jól a neveket
De ezen már csak nevetek

Mindenki hajtott rád és hagytad
És arra vágytunk, hogy túl legyünk rajtad
Félévenként újrakezdtük nem egyszer
A főiskolás barátnőm volt szemeszter

Hát azt mondtam most már jöhet bárki
És volt egy egyenes ember, kinek neve: Ági
De dugába dőlt, mint minden kapcsolatom
Mert kiderült Egyenes Ági rokonom

Szerelmes voltam én midig
S ezt az érzést az emlékek őrzik
Megjegyeztem jól a neveket
De ezen már csak nevetek

Vár rám az iskolatáska

Csak néhány éve volt csupán,
Hogy eldöntöttem ki lesz anyám, s apám
Megtaláltak a simogató kezek,
Tudtam, hogy jó helyre érkezek
Elkezdtek repülni a hónapok,
Sokat sírtam, hogy tudd még baba vagyok
Aztán ez a néhány év is gyorsan telt,
Most búcsúznék, de ne tudom hogyan kell
Sejtem én s szomorúan gondolom
Hogy az óvoda többé nem lesz otthonom

próza: Valamikor az iskolában alma lesz a jelem?
Ha megtanulom a betűket, akkor visszajövök a kicsiknek mesét olvasni.
Óvó néni, miért nem Te leszel a tanító nénim?
De jó lesz, az apukám azt mondta, nem kell ott aludni az iskolában.

A Vár rám az iskolatáska – ének és szöveg nélkül INNEN letölthető

A Vár rám az iskolatáska – prózai szöveg nélkül INNEN letölthető